néha még vágyamban egy csókot rám lehelsz,
fülembe dúdolod a kedves dalunk,
hajamat simítod, s ott fent a fényben eggyé olvadunk.
Néha még bús könnyek mossák arcomat,
fájdalmas, halk sóhaj hagyja el ajkamat.
Néha még szellőkkel suttogod nevem,
de lelkemben itt vagy, mindig itt velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése