könnyen lehet gyűlölet.
Én nem hiszem. Az ok inkább,
hogy nincsen önismeret.
Kicsi vagy, mamád összeszid,
haragszol és arra gondolsz:
inkább világgá megyek,
s kiáltod: nem szeretlek!
Ha a barátod rosszat mond,
Barátságnak véget vetsz.
Isten az orrodra koppint,
fogod és megtagadod,
legközelebb imádkozni
ha nagy baj lesz, akkor fogsz.
Meglátsz valakit, a lénye
megérinti lelkedet.
Nem tudod, pontosan miért,
csak azt, hogy ő kell neked.
Megérzel benne valamit,
erről szól a szerelem!
Hibái nem érdekelnek,
mert hogyha ez nem így lenne,
nem születne több gyerek.
Aztán egyszercsak felébredsz.
Elhagytak? Becsaptak? Mindegy.
Felszinre törnek érzések,
mit korábban - bár ott voltak -
elnyomott a szeretet.
Két kemény dolog uralja
agyunkat, amit legyőzni
oly nehéz! Nem is lehet?
Kritikát el nem viselünk!
/De sok kárt okoz ez nekünk!/
Eszünkbe nem jut: értünk szól!
Hiszen ki tökéletes?
A másik, hogy birtokolni
mindenki nagyon szeret.
S úgy érezzük - tudat alatt -
az a másik tulajdonunk!
Elveszteni nem lehet.
Bár érezzük ott legbelül
- még magunknak is tagadjuk -
Kifelé: csakis ő hibás!
Folyton csak ezt hangoztatjuk.
Szeretetből gyűlölet lesz.
A csalódás az fájdalom!
Túllépni rajta szenvedés,
megbocsátás, beismerés
keserves dolog nagyon.
Kizárólag magad miatt
hidd el, mégis érdemes!
Hiszen azt kell eldöntened
békében vagy gyűlöletben
szándékozod leélni majd
hátralévő életed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése