Apukám reggel râm tűzött
egy szép, szines kokárdât.
Azt mondta: ha megnősz kicsim
megtudod majd mit is jelent
ez a szó, hogy magyarság.
Most annyit tudj, a kokárda
piros-fehér-zöld színe
reményt, szabadságot ültet
minden itthon és külföldön
élő magyar szivébe.
Egy nő mindig tudja, érzi,
hogyha őt hazug szó éri.
De nőnapon. - bár nem balga -
minden bókodat elhiszi,
s mert jólesik - elfogadja.
Hogy mit tegyél? Gondolj arra,
ő az, aki egész évben
boldoggá tesz -
legalábbis megpróbálja.
Neked csinosítja magát,
neked főz finom vacsorát,
apró kedvességgel meglep,
ha kell, fáradtságot leplez.
S neked mást nem is kell tenned,
számodra csakis ő a nő!
csupán ezt kell éreztetned.
Lágyan simítsd meg a haját,
ma te főzz finom vacsorát,
vidd sétálni kéz a kézben,
s hogy ne aggódjon,
a gyermeked a nagyira
bízd rá szépen!
És ne gondolj varázslatra,
csupán egyszerű szavakra,
hisz sok mindent szeretsz benne,
mondd ki végre, hogy szavaid
egész évben a szívében
őrizhesse.
Ma csak számára légy macsó!
Nevettesd meg, csak rá figyelj,
ne csak tudja, érezze is,
hogy számára csak te vagy jó!
És fellobban újra vágya,
ha - mint nászéjszaka előtt -
két karodban viszed ágyba.
S hogy mi a nőnapi ajándék?
Hogyha mindez szívedből jön,
mert ő nemcsak érzi, tudja!
Mindez igaz! Nem füllentés.
Csitt, csitt, tentikél,
sok szép álom útra kél.
Nézd csak, mosolyog!
Napsugár is játszadoz'.
Hallgasd csak, hogy kacag!
Hajnalkák kipattannak.
Tipeg-topog, lépeget,
kis őzike fut veled.
Pörög-forog, táncikál,
vidám szellő vele száll.
Csacsog és csicsereg,
apró kis madár sereg.
Hozzád bújik, megölel,
száz hópehely olvad el.
Hopp-hopp, elpotyog,
elkapják az angyalok.
Tükörben pipiskedik,
kis cica incselkedik.
Hinta-palinta,
integet a nyulacska.
Jaj-jaj, pityereg,
bárányfelhő szendereg.
Dúl-fúl, kesereg,
sündisznócska közeleg.
Nem! Nem! Ki dacol?
Kos kölyök falat rombol.
Simít a varázs ecset,
s szivárvány feje felett.
Eltelt egy év életünkből
és mi mégis ünneplünk,
mert remény van a szívünkben,
mától boldogok leszünk!
A múlt évvel eltemetünk
fájdalmat, kudarcokat,
tiszta lappal indulhatunk,
a jövő év mindent megad.
Az időtől várjuk el azt,
mit nekünk kell megtennünk.
De mi mégis újra, s újra
csodában reménykedünk.
Nézzük a tűzijátékot,
felnézünk az ég felé,
színes szikrákkal száll vágyunk,
vele hangos kacagásunk,
mert ott néhány pillanatra
úgy érezzük, most sikerül,
végre ránk süt mindig a nap
az életünk kék egén!
Mondják, hogy elérj az égig,
ugord meg a kerítést!
Vígadj, örülj, de nézz magadba,
mindezért mit tehetnél?
Ne csak higgy!
Lépj és tegyél!
Így megvalósulhat a vágyad,
meghallod a pacsirtádat,
ez segít, hogy célhoz érj.
Ahhoz, hogy élj,
megkaptál mindent -
megadta az istened.
Talaj kell a lábad alá,
napfény, víz, s persze levegő,
mi fenntartja létedet.
És képesség, hogy minden mást
te magadnak megszerezz.
Képesség, hogy igazán ÉLJ,
tudás, cél és szeretet.
Ha mindezzel rendekezel,
úgy lesz teljes életed.
Tudás ahhoz kell, hogy meglásd
mitől lesz szép életed
és ha nem hullt az öledbe,
mit tegyél, hogy megszerezd.
Cél kell ahhoz, hogy azt elérd,
amiért érdemes küzdened,
amiért naponta teszel,
alkotsz és nem keseregsz.
A célod sokféle lehet,
azt neked kell eldöntened,
hogy töltöd el, jogy jobbá tedd
ezt a rövid életet.
Legyen párod vagy kedvesed?
Legyen vagy inkább ne legyen
egy-, két- vagy több gyereked?
Egy szép karriert szeretnél?
Megismerni istened?
Színházba, koncertre járni,
mert a zene az életed?
Beutazni a világot?
Festeni szép képeket?
Tócsázni az unokáddal
vagy egy szívből megírt verssel
másnak örömet szerezz?
Mindegy mi az, mit szeretnél,
a lényeg, hogy olyat válassz,
mi szebbé teszi életed.
Ha nincs cél az ember előtt,
nincs olyan, amit remélsz,
előbb- utóbb bele fásulsz,
s azt kérdezed: miért élsz?
Hogy célod megvalósíthasd,
nagyon sokat kell küzdened,
s hogy mindezt elérd, legyen erőd,
kell legyen benned szeretet.
Ha indulásnál nem kaptad meg,
de elérted, mit lehetett,
Tán nem is tudsz neki örülni,
mert nincs kivel megosztani,
nem teljes az életed.
Az erőt, az akaratot
attól kapod, kit szeretsz.
Szülő, barát vagy épp Isten,
házastárs vagy gyermeked.
Valaki, ki melletted áll/t/,
betölti a lelkedet,
támogat és bízik benned,
mindig jót akar/t/ neked,
Célt építesz vagy változtatsz,
segít benne a szeretet.
Meghallod e szót: karácsony -
és a szíved megremeg.
Hiszen ez egy olyan ünnep,
mint az egész életed.
Eszedbe jut a múltadból
sok szép, kedves pillanat,
mikor a család együtt volt,
énekelt a fa alatt.
Vagy éppen fájdalmas emlék,
szegénység, nincstelenség.
Gyermeki szívedben a vágy,
mennyi mindent szeretnék!
Majd eszedbe jut a jelen.
Családod van? Szingli vagy?
Fontos, mit szívedben érzel
ott a fenyőfa alatt!
Lesz-e kalács, finom leves,
égő gyertya, üzenet?
Hálát tudsz-e adni hittel?
Van-e benned szeretet?
Tudsz-e adni igaz szívvel?
Van-e békéd, örömed?
Lesz-e, aki kezét nyújtja,
veled lesz-e istened?
Majd eléd vetül a jövő.
Karácsonyi kívánság,
melyben jót kívánsz és remélsz,
hisz sok álom vár még rád!
Sírsz vagy nevetsz karácsonykor,
egyet soha ne feledj:
Hited, szíved, akaratod
vezetik az életed.
Csengettek, ajtót nyitottam.
Képzeld! Ott állt Télapó!
Rám mosolygott, s megkérdezte:
Ki ez a kicsi lurkó?
Jancsi! Te meg Télapó vagy!
Megkaptad a levelem?
Jé, olyan vagy, mint nagyapa!
Majd te is mesélsz nekem?
Miért nem veszed le a sapkád?
Nem nehéz a puttonyod?
Tudom ám, hogy mit rejt a zsák!
Ugye tudod, hogy jó vagyok?
És igaz, hogy van egy szánod?
Nem harap a rénszarvas?
Mondd Télapó, hol van a hó?
És te milyen öreg vagy?
Ő mosolyogva ölbe vett,
minden kérdésre felelt.
Még úgy kérdezgettem volna,
de várta már sok gyerek.
Gyorsan elmondtam hát neki
a mikulás versemet,
ő megdicsért és zsákjából
egy szép csomagot elővett.
Megköszöntem, kikísértem,
apa nagyon büszke volt!
Maradj mindig ilyen kedves!
mondta és elballagott.
