2018. október 10., szerda

Az én őszöm

Óh ősz! Vajon miért kötik
az elmúlást nevedhez az emberek?
Hisz nem elmegy, pihenni tér
kis időre a megfáradt természet.

Annyi új születik benned!
Új ovisok! És ilyenkor
vidám iskolások előtt
sok iskola is kitárja kapuit.

Sportolni vagy táncolni vágysz?
Sporttelepek, tánciskolák
várják, s keblükre szorítják
új diákok ezreit.

Új bor kezd el érlelődni,
ami később sok embernek
örömet vagy vigaszt ad,
kirándulók tömegeit szép sétára,
nagy túrákra az erdő becsalogat.

Sok kis emberke születik!
Új élet s mennyi remény!
Ha megnőnek, őszt szeretnek,
mérlegek és kis nyilasok,
esetleg most hamarabb lesz
kis sapka sokuk fején.

Négy jó testvér: tavasz, nyár, tél
és a negyedik te vagy!
Évszakanyó ha rátok néz -
azt gondolja: nincsen nálam
büszkébb anya, s boldogabb!

A napocska még bekukkant,
az eső tán többet kopog,
a reggelek hűvösebbek,
rövidebbek a nappalok.

Lehet, a tavasz hangosabb,
a nyár sokkal melegebb,
fehérebb a tél te nálad
és ez jobban felpezsdíti
az emberi szíveket.

Te egy kicsit szerényebb vagy,
hozol nekik elmélyülést és csendet.
A halottak napja okkal,
nem véletlen van veled.

De szépséged nem kevesebb!
A fák lombkoronáját
gyönyörű szép pompájukban,
az igazi mivoltukban megmutatod,
mielőtt még leveted.

Lehetsz szép, másoknak kedves
és van aki úgy érzi tán,
hogy tebenned elveszett.
De egy biztos, hogy egy év sem
lenne teljes nélküled!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése