Meseországban ébredtem,
ó istenem, de szép volt!
Ezüst tó mellett feküdtem
és ott állt egy mesebolt.
De nem akartam bemenni,
hisz oly szép volt a valóság!
A kis tó vizén hattyúk úsztak,
partján kis tündérek jártâk
boldogan népük táncát.
Csak tâncoltak és kacagtak,
kacagtak és táncoltak,
hívtak engem - gyere te is!
Rögtön kézen is fogtak.
Beállt mókus, nyuszi, gida,
medvebocs és pillangó,
madarak trilláztak fákon,
halkan fütyült a rigó.
Bárcsak sosem lenne vége! -
Álmomban ezt gondoltam,
állatokkal, tündérekkel
kéz a kézben táncoltam.
Persze végül felébredtem
de azt mondom:
Higgyétek el, emberek,
lehet álomból valóság!
Lehetne itt meseország,
hogyha egymás kezét fognák
és békében megférnének
mindenfajta emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése