Mamó mesél - Tappancs születésnapja

Elbújtam

 Bujócskázunk ketten,

most te vagy a hunyó.

Elszámolsz ötvenig,

Kuncogva megdordulsz:

Hol lehet a mamó?

Érzed, hogy ott vagyok,

hát hogy-hogy nem találsz?

Nézel jobbra-balra,

hová bújtál? Nahát!

 

És most én kuncogok,

búvóhelyem csodás!

Bebújtam szívedbe,

Ott mindig rám találsz.

Az élet lelke

 Mosoly, szeretet, szivárvány,

Ők az élet lelke.

Van, ki sokat, más keveset,

s akad olyan, ki semennyit

nem kap majd belőle.

 

Talán mikor sorba állunk,

van, akit kitúrnak?

Vagy más helyett kétszer fordul

aki rugalmasabb?

Vagy tán út közben veszik el,

mint értékes kincsünk?

Vajon mi nem vigyáztunk rá?

Vagy elragadták sötét erők,

kik uralják a lelkünk? 

Hová tünt az őrangyalunk,

ki őrködik felettünk?

Amikor őt ránk osztották,

már akkor veszítettünk?

Az életben sok őrangyal

vigyázza az álmod.

Anya, apa és nagyszülők,

óvonénik és tanárok,

akár jó barátok.

Ha rátalálsz a párodra,

ő is segíti lépted,

érdemes figyelni rájuk

és száműzni a sötét erőket.

Akkor te is meglelheted

az élet lelkéből kiszabott

saját kicsi részed.

Az élet és én

 Mi együtt születtünk

és majd együtt halunk.

Mindig kéz a kézben

járjuk a mi utunk.

És ahogy öregszünk,

mindig te vagy bölcsebb,

belőlem csak egy van,

de téged tanitgat

millió testvéred.

Sokszor jót nevetünk,

táncolunk mi ketten,

néha lemaradok,

de te húzol engem.

Mutatod a példát,

ám néha nem figyelek,

nem büntetsz, hisz később

mindig ráébredek.

Folyton vigyázol rám,

én sokszor nem teszem,

olyankor leckét adsz,

később megszívlelem.

És hogy te mit hozol,

az rajtam is múlik, 

néha elfelejtem,

de Te figyelmeztetsz,

s nevetve, könnyezve

változtatok én is.

Ha szülinapodon

neked jót kivánnak,

ez nekem jelent jót,

s a közös barátságnak.

Ilyenkor a napot

mindig csak rád szánom,

koccintok rád, s kérem

legyél még sokáig

hűséges barátom.

Alku

Egyik kisfiú unokám

minap így lepett meg:

Figyelj, mamó,

azt szeretném,

hogy te sose halj meg!

Mondtam neki, sajnos kicsim

bíz' örökké egy ember sem élhet.

Erre ő: na jó, de akkor

ezer évet élj meg!

Hogyha ezer évig élnék,

egy boszorkány lennék,

s félő, akkor neked inkább

félelmet okoznék.

Gondolkodik, na de mamó

jó boszik is vannak!

Igen - mondtam - akik neked

egy nagy puszit adnak.

Tudod kicsim, ha rajtam múlna

és én is kérhetnék,

nem kellene nekem ezer,

talán csupán száz év.

Hogy sokáig élvezhessem

az apró csodákat,

s láthassam felnőtté válni

s persze boldogságban élni

minden unokámat!

Apa a legnagyobb

Apa, mikor kicsi voltam,

Te voltál a legnagyobb.

Ha féltem, mindig menyugtattál,

ne félj kicsim, én itt vagyok.

Ha fájt valamim, vigasztaltál,

meglásd holnapra elmúlik,

meggyógyítják az angyalok.

Ha örültem, velem kacagtál,

velünk nevetett holdapó

és éjszaka a csillagok.

A mesékben tündér voltam,

a valóságban hercegnő.

Átölelt királyi palástod,

ha nem is volt fényűző.

Nem óvtál a fújó széltől,

kalandokra bíztattál,

repülőszőnyegen szálltunk,

a természetet csodáltuk,

megmutattad: ezt szívvel látjuk,

kutattuk világ titkát.

Felnőttem, de a számomra

most is te vagy a legnagyobb,

s ha látom, hogy bánt valami,

rád mosolygok, füledbe súgom:

ne félj apa, én itt vagyok.

Mamó mesél - Anya tetőtől-talpig

Ki az. aki oly finoman

megsimítja a fejed?

Ki az, aki szeretetből

a hajadon húz egyet?

Ki miatt ráncolod össze

néhányszor a homlokod?

Ki az, aki a szemedben

mint kis csillag, úgy ragyog?

Ki az, kinek - mint virágét -

érzed finom illatát?

Ki miatt húzod mosolyra

olyan szélesen a szád?

Ki az, aki az arcodra

olyan sokszor puszit ad?

Ki az, aki csimpaszkodva

átöleli a nyakad?

Ki az, akinek popsiját

cipeled a válladon?

És hogyha úgy   tartja kedve,

ücsörög a karodon?

Ki az, ki felé karjaid

oly szélesre kitárod?

És amikor hozzád bújik,

a karodat bezárod?

Ki az, kinek újja mondja:

jaj kicsim, ezt nem szabad!

Ki az, kit el kéne verni,

de legtöbbször elmarad.

Ki az, akit ölbe veszel,

s a térdeden ringatod?

Közben kedvenc dalocskáját

a fülébe dúdolod?

Ki az, kivel néha sétálsz

oly szívesen kettesben?

Ki az, kivel a kutyussal

kirándulsz a hegyekben?

Ki az, kivel táncra perdülsz,

ha úgy tartja jó kedved?

Kinek olvasol esténként

szép altató meséket?

Ki az, kiből ugyanolyan

a világon még egy nincs?

S az sem baj, ha nincsen pénzed,

hisz te vagy a leggazdagabb,

mert a számodra én vagyok,

csakis ÉN a legszebb kincs!!