Anya, mit csinál a nyuszi,
amikor nincs húsvét?
Répát termel és salátát,
neveli kicsinyét.
És húsvétkor ki dajkálja
a nyuszi babáját?
Mig ő megy a gyerekekhez,
szétosztja tojását?
Nyusziknál is van nagyi,
na meg nyuszi papa!
Olyankor együtt vigyáznak
a sok kis lurkóra.
A kis nyuszi nem kap tojást?
Neki nincs ajándék?
Kap egy finom répatortát,
s megy hozzá pár vendég.
Visznek neki friss uborkát,
játszik az aprónép,
igy telik el nyusziéknál
a húsvéti ünnepség.
Egy anya tiszta szivéből
imádja a gyermekét.
Ameddig csak nevelgeti,
ráönti szeretetét.
Úgy gondolja, ennél jobban
szeretni nem is lehet!
Megszületik az unoka
és megdől az elmélet.
Gondolkodtam, hogy is lehet
igy szeretni unokát?
Majd rájöttem, a gyereked
mérhetetlen szereteted -
mi továbbra is benned van,
nem igényli már tovább.
Megkapja az új családtól,
s az most sokkal fontosabb!
Érzi a te szereteted,
de jobb, ha háttérben vagy.
S persze ugyanúgy szereted,
de nem babusgatod tovább.
Ezért minden kényeztetést
élvezhet az unokád.
Valamikor réges-régen
az erdei tóvidéken
élt néhány béka család.
Minden évben útjuk közben
pihenni és vizet venni
leszálltak itt a gólyák.
Jól megfértek egymás mellett,
viz mindenkinek jutott,
a gólyák kis halakkal tömték
jól tele a pocakot.
Történt egyszer, nagy szárazság
lepte el a vidéket.
Kiszáradt a kis tó vize,
lápos lett és sekélyes.
Megjelentek szokás szerint
a gólyák a part mellett,
de szomjat nem tudtak oltani,
s még kevésbé éhséget.
Közben sok-sok béka is lett,
bizony, elszaporodtak.
Igy a gólyák haragudtak,
másra nem gondolhattak:
biztos ők a hibásak!
A vizüket beszennyezték,
az bánatában elfogyott,
s nem ihat a gólya népség,
s nem ehet jó falatot.
Csúnyán összevitatkoztak
a gólyák a békákkal,
a végén a gólya papa
mérgében és éhségében
jóllakott egy békával.
Hej, haragudtak a békák,
össze-vissza ugráltak,
fel a gólyákra, fejükre
és közben kiabáltak.
Azonnal adjátok vissza
a béka testvérünket!
A gólyák erre először csak
jól beléjük csipkedtek.
De azután rájöttek, hogy
a béka nedves és kövér,
jó lesz viz és étek helyett,
a pocakban jól elfér.
Nem sok béka maradt élve,
menekültek messzire,
és mindenütt azt hirdették:
vigyázz, hogyha jön a gólya,
téged fal fel ebédre!
Azóta a gólya-béka
bizony mérges ellenség.
Ne brekegjen az a béka!
Gólyákat ne szidalmazza!
Ezért igy elhallgattatja,
s persze vele csillapitja
a gólya az éhségét.
Ha egy béka a közelben
hosszúcsőrű gólyát lát,
bebújik a viz aljába, s hallgat,
nem brekeg tovább.
Csak egy kis ibolya,
kedves és szerény is,
nézel a szinére,
büszke rá az ég is!
Hiszen szép kék szinét
neki kölcsönadta,
mosolyogva nézi:
milyen jól áll rajta!
Tengert is rejteget,
jó kedvűt, haragost,
egy kis gazdag virág,
mégsem hivalkodós.
Tán ezért szeretjük,
tudat alatt látjuk
benne a természet
legszebb kék szineit,
nyugató hatásut.
Elrejtőzik ugyan,
bokrok tövén szeret,
várja, megtaláljuk,
s ne tépjük le, ha lehet!
Az illata édes
és bár nem mosolyog,
mégis, ha találtál
mindig derűt adott.
Ciróka-maróka,
elszaladt a róka,
bebújt a verembe,
a vadász kileste,
de amig szunditott,
kis róka elfutott.
Hinta-palinta,
régi Duna,
kiskatona....
Ismered? Hát persze,
hiszen te is voltál gyerek.
Csak felnőttél és elvárják,
mint minden mást,
a hintázást is
komolyabban vegyed.
Hisz az élet egy nagy hinta,
hol lent, hol fent lendülsz rajta.
Ha nagyon lent vagy, nem kell félned,
hamarosan újra fent lesz.
Vigyázz, ne hajtsd túl magasra!
Hogyha az ég túl közel lesz
és sokáig a mennyben vagy,
istennek vagy halottnak neveznek,
s mindkettőből nehéz felébredned.
Arra vigyázz, jól kapaszkodj,
le ne essél róla!
Mert hogyha a földre kerülsz,
a hinta alatt tengődhetsz
és ha el nem is temetnek,
az ottani létedet már
életnek nem nevezheted.
Lehet, páran azt mondják majd,
jobban jársz, ha befejezed:
akkor tán magad hagyd abba,
s inkább
ugorj a Dunába!
De én azt mondom,
nézz körül
és kérjél segitséget!
Mindig akad, aki neked
a jobb kezét nyújtja.
Fogadd el, mert emberből vagy,
ki eltévedt egy útvesztőben,
de megérdemled a hintázást,
kapaszkodj fel újra!
