Hinta-palinta

Hinta-palinta,
régi Duna,
kiskatona....

Ismered? Hát persze,
hiszen te is voltál gyerek.
Csak felnőttél és elvárják,
mint minden mást,
a hintázást is
komolyabban vegyed.

Hisz az élet egy nagy hinta,
hol lent, hol fent lendülsz rajta.
Ha nagyon lent vagy, nem kell félned,
hamarosan újra fent lesz.
Vigyázz, ne hajtsd túl magasra!
Hogyha az ég túl közel lesz
és sokáig a mennyben vagy,
istennek vagy halottnak neveznek,
s mindkettőből nehéz felébredned.

Arra vigyázz, jól kapaszkodj,
le ne essél róla!
Mert hogyha a földre kerülsz,
a hinta alatt tengődhetsz
és ha el nem is temetnek,
az ottani létedet már
életnek nem nevezheted.
Lehet, páran azt mondják majd,
jobban jársz, ha befejezed:
akkor tán magad hagyd abba,
s inkább
ugorj a Dunába!

De én azt mondom,
nézz körül
és kérjél segitséget!
Mindig akad, aki neked
a jobb kezét nyújtja.
Fogadd el, mert emberből vagy,
ki eltévedt egy útvesztőben,
de megérdemled a hintázást,
kapaszkodj fel újra!