Ibolya

Csak egy kis ibolya,
kedves és szerény is,
nézel a szinére,
büszke rá az ég is!
Hiszen szép kék szinét
neki kölcsönadta,
mosolyogva nézi:
milyen jól áll rajta!

Tengert is rejteget,
jó kedvűt, haragost,
egy kis gazdag virág,
mégsem hivalkodós.
Tán ezért szeretjük,
tudat alatt látjuk
benne a természet
legszebb kék szineit,
nyugató hatásut.

Elrejtőzik ugyan,
bokrok tövén szeret,
várja, megtaláljuk,
s ne tépjük le, ha lehet!
Az illata édes
és bár nem mosolyog,
mégis, ha találtál
mindig derűt adott.