Az életünk egy sakk játszma.
Lássuk, hogyan játszuk?
A gyalog az a te lábad,
ügyesen előre lép,
ám hogyha néha félremegy,
az biztos, hogy egy ütés.
A futáraid cikáznak,
ők a titkos vágyaid,
előre fut, vissza szalad,
néha maga irányit.
A ló az az akaratod,
előre és oldalt lép,
nem hátrál, szabott az útja,
amit - mig lehet - meglép.
Nem csalinkázhat bármerre,
fogva tartja a zabla,
de messze juthat, átléphet mást,
hogyha jó a lovasa.
A bástya az agy, a tudás,
ő több irányba mehet,
ha ügyesen irányitod,
jó védőbástyád lehet.
A királynő - ő a lélek,
mindenkit ő felügyel,
bármerre léphet és lép is,
mert mindenkire ügyel.
A király az a te szived,
megfontolt és lassan lép,
látszólag védi mindenki,
de a lényeg: ő mit lép?
Hogyha néha egy játékos
túlzottan is vakmerő,
a tábláról lekerülhet,
s ritka, hogyja visszajő.
De ha összhang van közöttük,
hosszú lehet a játszma,
az akadályokat legyőzik
és megfontolt lépteikkel
vigyázni tudnak egymásra.
Viszont végig figyelned kell,
mert egyszer elfogy az utad,
néha el is gáncsolhatnak
és bár nem csak egy lábad van,
a lehetőségek fogynak.
Lecsökkennek a vágyaid,
lankad az akaratod,
bástyáid is lassan kopnak,
lehet, hogy nem is tudod.
A lelked kitart még melletted,
de hogyha már ő sem lesz,
nem birja figyelő szived,
s ha feladja, akkor véged.
De ha minden végig kitart,
elfogy az ellenfeled,
egy nagyobb hatalom fog szólni,
s a játszmát nem te nyered.
De akkor legalább ha elmész,
méltósággal teheted,
hisz mindvégig kitartottál,
megóvtad mindenedet.
S gondoskodtál még időben,
a játszma menjen tovább!
Ott vár eltűnt nyomaidban
a gyermeked, unokád.
S ha út közben figyelt téged,
látta, hogy kell jól lépni,
ha az akadály elé áll,
merre kell kikerülni?
Fentről te majd csak mosolyogsz,
úgy figyeled a játszmát,
mert tudod, hogy ő nyerni fog,
hisz úgy hagytad ott a táblát.
