Futórózsa

A szép futórózsa
a fiatalokat
juttatja eszembe.
Nő, nyújtja ágait,
feltör az egekbe.
És bárhová elér,
ha van mögötte
támasz,
kerités, vagy oszlop,
mire ráfondódhat.

Várták érkezését,
helyét kigazolták,
van, ki nyesegeti,
megmetszi a szárát,
megmutatja merre
növessze virágját.

De ha csak magában
nőne egyre feljebb,
egyszercsak meghajol,
nem birja a terhet.
Nincs kapaszkodója,
lehajol a földig,
lent fekszik a porban,
talán rá is lépnek,
de fel nem segitik.

Talán ha még akkor
bárki megtalálja,
felemeli szárát,
illatát csodálja,
mellé szúr egy karót,
mibe kapaszkodhat,
ha lassul is növése,
de még megmaradhat.

Ám ha jön egy zápor,
a sár végleg lent tartja,
s nem nyújtózik többé,
a közöny elhervasztja.