2017. június 8., csütörtök

Álom

Kaptam egy szép lovacskát
csak úgy, ajándékba.
Olyan finom pihe-puha,
mint egy csipke párna.

Betettem az ágyamba,
fejem ráhajtottam,
megsimogattam oldalát,
s hamar elaludtam.

És álmomban - képzeld csak! -
életre kelt lovam,
gyönyörű táltos paripa
száguldott alattam.

Én voltam a gazdája,
igazi hercegnő!
Repültünk a felhők felett,
könnyen, mint a szellő.

Majd hirtelen megálltunk,
s ő szólt: megérkeztünk.
Egy tündérszép palota
lebegett előttünk.

Elém jött a királyfi,
lesegitett a lóról,
mondta: épp időben értünk,
nem késtünk a bálról.

Átöltöztem csodaszép
kék csipkés ruhába,
gyönyörködtem kis köves
csuda topánkámban.

Kezdődött a mulatság,
csendült száz harsona!
Virágokkal feldiszitett
teremből hangzott a zene,
mind bementünk oda.

Máris táncra perdültünk,
forogtunk, forogtunk,
majd hirtelen azt éreztem,
a puha kis lovacskám
ugrándozik rajtunk.

Felébredtem: se  palota,
se szép ruha nem volt,
de szerencsére a lovacskám
a fejem alatt ott volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése