Mamó Mesél - Halál

Az ember - legyen az bárki is,

tudomásul kell vegye,

az élet vége az a halál!

Előbb vagy utóbb mindenkit

váratlanul vagy vágyottan

magával visz, elkaszál.

Vajon miért hívják kaszásnak?

Ettől olyan rémísztő!

Mert valóban van, hogy kaszál,

ezrével arat a halál,

de van, ki - Isten kegyelméből? -

álmában, fájdalom nélkül

halál csókjával sírba száll.

Ahogy künbözik sorsunk,

ezerféle az életünk,

a halálunk sem egyforma,

talán amit érdemlünk?

Hirtelen egy felelőtlen

vagy ártatlan baleset?

Vagy elragad egy csecsemőt!

Miért kell neki egy gyerek?

Ezer betegséggel kínoz,

hogy kívánod: vigyen már!

Vagy megvárja, amíg időd

lassan letelik, ahogy kell,

erre mondják: szép halál?

Befolyásolni nem tudjuk.

Vagy mégis, van hozzá közünk?

Hiszen ha bele gondolunk

bizony sokszor teszünk róla,

veszélyes legyen életünk.

Ártunk magunknak és másnak.

Cigi, pia, extrém sport,

jövővel nem törődünk.

Ám az érdekes mégis az,

hogyha tudjuk: már közeleg,

hirtelen mind megtérünk?!

Ne várjuk! Ne gondoljunk rá!

Hisz akkor jön, ha ő akar!

Csak próbáljunk meg úgy élni,

a kaszát ne élezzük ki!

Ha muszáj lesz, vigyen inkább 

kézen fogva magával.

Mamó Mesél - Örök érzés

Azt mondják, hogy a kis kutya

ha kis korában megszagol,

azt a szagot nem felejti!

Akár pár évvel később lát,

megcsóválja kicsi farkát

és örömében csahol.

Vajon mi van az emberrel?

Ha valakit átölel

és szívéhez úgy szorítja,

hogy átérzik dobbanása,

s esze is tudja: szeret!

Akár csalódhat is benne,

elfeledni sosem tudja,

lelke mélye őrzi neki,

ha rá gondol, bent nevet.

Mamó mesél - Szivárványos anyák napja

Ha tündér varázsló lennék,

a szivárványnak két végét

öszefognám karikába,

ráhúznám a napocskára!

Oda gurítanám Neked,

játszanánk a felhők felett!

Így telne az anyák napja,

kacagva fent a magasba'.

Tündér varázsló nem leszek,

maradok egy kicsi gyerek.

Szedtem egy csokrot a réten,

szivárvány minden színében.

És mosolyogva nyújtom át,

mert számodra

- mindig mondod -

én jelentem a napocskát.

És a szivárvány csokorral

kívánok szép anyák napját.

Figyelj! Gurítom a labdát...

Mamó mesél - Nagyika

Nagyika, a szíved arany,

nem is értem, hogy dobog!

És ha valami bajom van,

vár ölelő, két karod.

Ahogy növök, szíved, karod

valahogyan velem nő!

Bár lassan én vagyok nagyobb,

ha öledbe kucorodok,

körbe vesz süti illatod,

elringatsz, mint egy kiababát

csilingelő, baldachinos,

pihe-puha szép bölcső.

Most cserébe anyák napján

én énekelek neked.

Dúdolj velem, játsszunk megint,

rosszalkodjunk csak mi ketten,

mint két csintalan gyerek!

Mamó mesél - Nyuszi család húsvétkor

Élt egyszer egy nyuszi család,

Nyuszi papa, nyuszi mama

és három nyuszi apróság.

Ugri, Tapsi, s a kis Kajla,

hosszú füle, pom-pom farka,

s örökké mozgó kis bajsza,

ő volt a kis csintalanka.

Egyszer így szólt nyuszi mama:

közeledik húsvét napja.

Fessetek sok szép kis tojást,

míg én készítek vacsorát.

Ugri és Tapsi neki állt,

festett pár szép hímes tojást.

De Kajlának nem volt kedve,

ő a tojást nem szerette.

Kifeküdt a selymes fűbe,

a felhőket nézegette.

Na, gondolta anyukája,

rákoppintok az orrára!

Fog ő még tojást festeni,

egy kis leckét adok neki.

Megkérdezte: mondd csak, Kajla,

te mit szeretnél húsvétra?

Répát! Almát és salátát!

Simogatta kis pocakját.

Anyukája a konyhában

megpucolta szép sorjában

a répát, almát és salátát,

s belőlük szép tojást formált.

Bele tette kis kosárba

és bevitte a szobába.

Kajla itt a finom répád,

meg az almád és salátád.

Mind a tied, megeheted,

de csak akkor, ha helyükre

a festett tojást bele teszed.

Kajla lógatta az orrát,

megfogta a kosárkáját,

s az udvarra kisomfordált.

Jól van, festek nektek tojást

és mosolyogva neki állt.

Behozta a kis kosarát,

jól meglepte anyukáját!

Ilyen tojást már ki látott?

Soha ki nem találhatod.

Az egyikre répát festett,

a másikra zöld salátát rajzolt,

többet.

S harmadikra? Na, mit gondolsz?

Piros almát, szép mosolygóst.

Anyukája csodálkozott,

azután nagyot kacagott.

Jól van Kajla, huncut voltál,

de talán jó tippet adtál.

Ha meglátják a gyerekek,

kedvet kapnak, s kenyér helyett

tojás mellé finom répát,

ropogós friss zöld salátát,

s piros almát esznek veled.

Mamo mesél - Csak írj!

Ady és József Attila,

Babits, Arany, Petőfi,

mind nagy költő volt,

s milyen más,

mi műveiket illeti.

Hogy neked ki a kedvenced?

Azt eldönti a sorsod.

Kivel tudsz azonosulni,

ha sorait olvasod.

Az én kedvencem Petőfi,

verseiből amit érzek: szenvedély!

Elolvasom, máris értem,

nem kell azon elmélkednem,

vajon mit mond és miért?

Tizen néznek egy absztrakt képet

és mind mást lát meg benne,

nekem nagyon jó Munkácsy,

ki - mit látott - ahogy látta,

vagy épp, ahogy elképzelte,

csodásan lefestette.

S ki van velünk?

Itt a Poet, számtalan sok poéta,

belőle néhány, ki költő,

a versírás tudója.

S mi többiek? A művészet

az távol áll mi tőlünk,

mégis azt mondom, ne add fel!

Mert a vers a mi lelkünk.

Ha eléred, hogy néhányan

örülnek a versednek,

vagy bíztató soraidra

bátran előre lépnek,

mosolyt, könnyet csal arcukra

és az nekik jól esik,

vagy keserű soraidban,

fájdalmadban osztozik.

Gondolatokat ébresztesz,

esti mesét súgsz neki,

látja, lehet sok sors társa,

ez magányát enyhíti.

Már érdemes tollat fognod,

s leírni, mit nekik szánsz,

de itt nyugodtan légy önző,

s írd le azt, mi téged bánt!

Hisz ha kiadod magadból

gyászod, s mást, ami gyötör,

vagy épp világgá kiáltod

boldogságod, örömöd,

te magad leszel boldogabb

és ezért már megérte!

A világnak szánt verseket

hagyjuk a sok alkotóra

/Új Adykra, Petőfikre/

és valódi művészre.

De amíg papír előtted,

s a tolladban van tinta,

sőt, hogy még egyszerűbb legyen,

a billentyűzet elbírja,

Ródd csak sorban verseidet,

mondjon bármit a világ!

Akad biztos körülötted

pár szeretted, unokád,

aki egyszer - ha nem leszel -

soraid megkönnyezi

és te onnan fentről nézve,

a sorsoddal megbékélve

örülsz, így üzensz neki.

Mamo mesél - Tipi-Topi és Botor motor mese

Tipi-Topi kicsi kocsi

jobbra akart kanyarodni.

De elé állt Rotor motor,

erre te nem kanyarodol!

Tipi-Topi dudált egyet,

Botor motor felberregett,

Tipi kiengedte szárnyát,

átrepülte a barátját.

Na megállj csak - kiált Botor,

s máris forog egy nagy rotor,

nézi, hol van Tipi-Topi?

Mióta is tud repülni?

Csak nem esett be.a vízbe?

Talpakat fel és rotort le!

Botor ott landol a vizen,

Tipi-Topi sehol sincsen!

Botor motor kering kőrbe,

s megijed, hogy kis barátját

elvesztette?

Megjelenik Tipi-Topi,

a hídról integet neki.

Botor motor, mit csinálsz ott?

Ismerd el, én voltam a jobb!

Botor felberreg mérgében,

ugrat, hogy elhagyja menten!

Eszébe jut aggodalma,

nevetve a dudát nyomja.

Jól van, Tipi, te vagy a jobb!

S a két barát egymás mellett

tovább robog.