Az élet

Ha egy gyerek betölti a 18-at,
befejezi az iskolát, azt mondják:
most kezdődik az élet.
Pedig ha jól belegondolsz:
nem forditva? Nem ez a jó élet?

Nincsen gondod, eltartanak,
te osztod be a saját idődet,
s ha őszinték akarunk lenni,
ezidáig nincs felelősséged.

Ami itt most elkezdődik
az inkább egy harc lesz.
Ha nem is fegyverrel vivják,
azért küzdesz,
hogy te légy a győztes!
S nem csak magad kell legyőznöd,
számtalan embert meggyőznöd,
hogy igen, te ebben jó vagy!
Megbirkózni a munkával,
boldogulni a családdal,
felnevelni egy-két srácot,
köréjük épiteni egy világot,
beletenni biztonságot!
S közben egy kis magánélet?
Felejtsd el, hisz minden perced
másokért van, s ha szerencsés vagy,
bologgá tesz téged.

Legyünk hát igazságosak,
s mondjuk azt, ami eddig volt,
az a gyermek élet
és ami itt elkezdődik,
az a felnőtt élet.

Aztán lassan megöregszünk,
jó messzire el is megyünk,
de az élet nem öregszik,
ő itt marad,
további sok nemzedéknek
van, kinek hiú ábrándot,
másnak reményt és illuziót ad.