Nefelejcs

Kéken virit a határ,
nyilik a nefelejcs,
eszembe jutnak emlékek,
amiket a szivem
soha el nem felejt.

Az a bolondos ifjúság!
Tavaszok, szerelmek,
sok csinytevés, marhaság,
mit nem szabad megtenned.

Sok közülük örök titok,
magam is szégyellem,
s volt, amin a barátokkal
oly jókat nevettem.

Néha visszagondolok:
párszor azt kivántam,
jó lenne ifjúnak lenni,
mindent elölről kezdeni
a mai ésszel és mai tudással!

Igazából nem lenne jó!
Hisz az ifjúságban
pont az a szép, hogy nem érzel
korlátot és gátat.

Száguldasz, mész az ég felé,
megváltod a világot!
Teljes hévvel, szenvedéllyel
a te utadat járod.

Nem félsz embertől, ördögtől,
nem állit meg senki,
ha elesel, hát felkelsz,
az ütéseket fiatalon
kibirja mindenki.

S az esésekből tanulsz,
ettől leszel bölcsebb,
a nyugalom majd később kell,
ha öreg vagy, s bizony lassan
elfogy a lendület.

Csak gyűlnek a szép emlékek,
mosolyra húzzák  szádat,
de unokádnak nem mondod el,
jaj, dehogyis kövesse
a buta példádat!

Nyiljatok csak nefelejcsek!
Viruljon a határ!
Gyertek elő szép emlékek!
Sok-sok bolondos nyár.