Sziv - lélek - agy

Ha bánt valami,
s a szived fáj,
legszivesebben
meghalnál.
Elfeleded az
örömöt,
s a jót, mi
szivedbe
költözött.
Pedig az mind
a tied már,
a fájdalom elöl
elbújkál,
teret hagy,
hogy ezt is átéld,
hisz igy lesz teljes
az a lét,
mit az út során
végig élsz.
Öröm és bánat
együtt jár,
a boldogság
és keserűség
is egy pár.
A jót csak úgy
értékeled,
ha a fájdalmat
már átélted.
Ha szived
nem birja tovább,
a lelked is
feladná már,
hivd segitségül
agyad!
Ő mindig
jó tanácsot ad.
Csak ő látja
a tényeket,
hallgathatsz rá,
hisz tied,
s legjobban
téged szeret.