Szeretem ezt a poet-ot,
sok szép verset olvasok,
nemes, szép gondolatokat,
mit magamnak megtarthatok.
Intelligens emberek közt
tölthetek el órákat
anélkül, hogy az utcára
ki kell tegyem a lábam.
Ugyanakkor egy óvoda:
jaj, rám ő csúnyát mondott!
Nem értik, miért ma tegyék ki
versem a moderátorok!
Jaj, ő azt irta, amit én!
Ő nem tett rá szivecskét!
Ő - tudom, hogy elolvasta -
de mégsem irt semmit oda,
nem mondott rá véleményt.
Még a rim is hasonlitott,
most ki irta, ő vagy én?
Lássuk be, óvodás kicsit
ez a néhány vélemény!
Én azt mondom, nőjünk már fel!
Hisz kijártunk pár iskolát,
Már az a fontos, amit tudunk,
verseinkkel társainknak
mit is adhatunk tovább?
Nézzünk végre a jövőbe,
ahogyan az életben!
Mert ha egymást rágjuk néha,
nem jutunk sehova sem!
És az öröm, mit nyújthatnánk,
elakad sérelmeken!
Gondold azt, hogy egy költő vagy,
kire figyelnek az emberek!
Mi a dolgod? Az, hogy szétoszd
szivedből a gondolatot,
minek neve: szeretet.
Oszd meg velünk az örömöd,
bánatodat, terhedet,
de ne osszál gyűlölködést,
azt kapunk "kint" eleget!
Isten adott tehetséget,
jó lenne, ha használnák,
s inkább arra koncenrtáljunk:
a köröttünk lévő világot
jobbitani próbálnánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése