Kis bárányka állt a fűben
és valamin spekulált.
A többi szépen legelészett,
ő csak elmerengve állt.
Anyukája megkérdezi:
miért nem eszel, báránykám?
De ő a kérdést sem hallja,
gondolatban messze jár.
Hallotta, hogy a fecskék
visszatérve csipogtak,
és egymásnak mesélgették,
idegenben mit láttak.
Messzi Afrikában voltak,
ott bizony nagy a meleg!
Érdekes állatok vannak,
mik itthon nem élnek meg.
Elgondolta a kis bárány:
de jó lenne utazni!
Oda, hol mindig zöld a fű,
s nem akarnák megnyirni!
Ő is szabadon élhetne,
mint délen az oroszlán,
nem lenne zárt keritésük,
és nem lenne szűk karám!
Ahogy igy ábrándozgatott,
Bodri kutya ment oda:
Ne ábrándozz, kis bárányka,
gyerünk, indulunk haza!
Akkor jött rá, nem is evett!
Mehet haza éhesen.
Nem baj, jönnek a gyerekek,
kis bárányoknak örülnek,
biztos lesz majd, mit egyen!
Valóban jött is egy család,
s a kisfiú megszólalt:
apa, őt vigyük magunkkal
együtt a kis Bodrival!
Hiszed vagy nem, elutaztak
a messzi Afrikába,
s velük együtt ott utazott
a kis bárány egy ládába.
Egy szép farmon kipakoltak.
Hogy ő milyen boldog volt!
Sehol nem volt kerités és
Bodri játszótársa volt.
A kisfiú sokszor odament,
simogatta a fejét,
Barikámnak nevezte őt,
s hozott mellé kis kecskét.
Nagyon jól érezte magát,
bár néha túl meleg volt,
szomját bármikor olthatta,
a közelben kis patak folyt.
Mégis néha elmerengett,
milyen más is volt otthon!
Még ha lenyirták is őket,
valahogy a fű jobb volt.
És ott volt az anyja, apja,
meg egy csomó játszótárs!
Hátha egyszer haza viszik -
állt a fűvön a bárányka
és magában spekulált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése