Volt egy kislány,
úgy nevezték: mosoly album,
mert ő mindig mosolygott.
Távol állt tőle a sirás,
s a szeme csak úgy ragyogott!
Miután elmúlt tiz éves,
továbbra is mosolygott,
de szeméből a ragyogás
eltűnt, elhalványodott.
Egyszer a kis barátnője
megkérdezte a kislányt:
hogy tudsz mindig mosolyogni,
még akkor is, hogyha baj ér
vagy netán valami bánt?
Tudod, mikor kicsi voltam,
az anyukám úgy hivott, hogy napsugár.
Mindig azt mondta: kis kincsem,
úgy mosolyogsz, hogy bárhol vagy,
körülötted minden embert
a melegséged járja át.
Elfeledteti velem azt,
amikor a szivem fáj!
Azt szeretném, kicsi kincsem,
hogy mindig mosolyogjál!
Az anyukám később meghalt,
és muszáj mosolyognom,
mert ha azt látná, hogy sirok,
megszakadna fent a szive,
mert nem tud lejönni ide,
soha nem lelne békére,
ha azt látná,
hogy én szomorú vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése