A lány és a béka

Egy kis béka beköltözött
a kerti medencébe.
Jött a lány és kihalászta,
amint észrevette.

Megszólalt a kis béka:
kérlek ne zavarj el!
Hogyha kidobsz, elpusztulok,
nem érem meg a reggelt!

A lány hirtelen megijedt,
majdnem hanyatt esett!
Ez egy béka! És beszél?
Elment tán az eszem?

Megkérdezte a békát:
csak nem vagy királyfi?
Kit elvarázsolt a boszorkány
és meg kell csókolni?

Nem vagyok én királyfi,
csak egy csúnya béka,
szeretem a medencédet,
jobb itt, mint a tóba!

És miért éri meg nekem,
hogy itt maradj nálam?
Elkerülnek a legyek,
napozhatsz kint bátran!

Lehetnék a házi kedvenc!
Gondold csak el, bárkinek
lehetne kutyája,
de kinek van a környéken
beszélő békája?

Jól van, pár napig maradhatsz,
de soká nem! Lásd be:
mégsem ugrálhatunk együtt
közös medencébe!

A kis béka boldog volt,
sokszor megköszönte,
a lány bement a medencébe,
hogy magát lehűtse.

A kis béka sem volt rest,
felült a hátára,
s mig a lány a vizben úszkált,
ő le sem szállt róla.

A lány hét végén kirándult,
meglátott egy tavat,
rögtön a békára gondolt,
s érte haza szaladt.

De a béka azt mondta:
nézd meg, milyen koszos,
ha a vizbe beleugrom,
nem látod, hol vagyok!

Másnap elvitte a békát
a közeli patakra.
Nézd, milyen tiszta a vize!
De épp jött a gólya.

Jaj, kérlek, vigyél haza! -
rimánkodott a béka,
hogyha itt hagysz, vacsorára
elfogyaszt a gólya!

Igy a lány vissza vitte,
s egyre gondolkodott,
mi legyen a kis békával?
A medencében - lássuk be -
mégsem maradhatott.

Végül ásott egy kis tavat
és hivta a békát:
nézd csak, szülinapodra
megkaphatod életed
legszebb ajándékát!

Saját kis medencéd lesz,
hozok egy pár halat,
hogy sose legyél egyedül,
legyen játszótársad!

Ide gólya sosem jön,
tőlük nem kell félned,
a vize mindig tiszta lesz,
igy sokáig élhetsz!

Boldog volt a kis béka,
és boldog a lányka,
megoldotta a gondot
és a kert is sokkal szebb igy,
mert a kicsi tavacskának
van egy kis varázsa!

Igaz, hogy a kis béka
nem beszél azóta,
sokszor gondolkodik a lány:
azt, hogy beszélt valamikor,
talán csak álmodta.