Szamárpad

Amikor én gyerek voltam,
az osztályban volt szamárpad.
Nagyon ritkán ültek benne,
mert mind nagyon igyekeztünk,
értéke volt a tudásnak.

Szamárpad az nincsen többé,
sértené jogainkat.
Bár én is ellene vagyok
bármi megalázásnak,
de azt hiszem, ha ott lenne,
már egész mást jelképezne,
sok gyerek lazán vállalná,
mert számukra nincs értelme
szorgalmas tanulásnak.

Hiszen látja: otthon? Máshol?
Nem az él jól, ki okos!
Kis ügyeskedés, kis csalás,
esetleg jó kapcsolatok?
A konyhára többet hoz!

Valamikor mérnök, tanár
az önmagában egy rang volt.
Hiába segit sok embert,
megbecsülve régen volt.

Egyszer egy kukás azt mondta:
megveszem magát kilóra!
Jó, kövér az sosem voltam
de könyörgöm:
a tudásnak tisztelete
teljesen kihalt volna?

Átértékelődött a világ,
olcsóvá vált a tudás!
Mégis azt mondom: csak tanulj,
mert attól megy tán előre
és nem marad meg a szennyben
ez az oktalan világ!