A nyúl, a farkas és a medve

Három állat beszélget
kint a folyóparton.
Közös bennük, hogy egynek sincs
ahol "otthon" lakjon.

Elmondják történetük
szép lassan egymásnak,
bár a nagyok megtehetnék,
de bizony eszükbe sem jut,
hogy pár falat hús kedvéért
ugorjanak egymásnak.

Volt egy jó meleg üregem
a szántóföld szélén.
De egyszercsak jött egy vadász,
pustkát fogott rám, s azt mondta:
nem lőlek le, de el kell menned,
mert az én nyaralóm itt lesz
épp az erdő szélén.
Na nem, mindtha nem férnél el,
csak egy kertet ások,
s félek, hogy a répámat
néha megézsmálod.

Elindultam hát világnak,
jó helyre nem leltem,
azóta is vándorlok,
keresem a helyem.

Engem a róka csapott be,
bár erősebb vagyok.
Túljárt az eszemen a ravasz,
ezért most itt vagyok.
Volt egy jó kis otthonom,
de már elég szűk volt,
azt mondta, lehet az nagyobb,
ő majd mindent megold.

Megegyeztünk, hogy szerez
nekem nagyobb zugot,
ahol kölykeimmel együtt
jobban ellakhatok.
A dolgom mindössze annyi,
havi egy szép tyúkot
vigyek neki három évig,
s adós nem maradok.

De az első év után
havi kettőt akart,
s mert neki is kölyke lett,
egy egész tyúkudvart!
Szaladtam én mindenfelé,
kerestem igazságot,
de azt mondta a bölcs bagoly,
nem érek el úgysem semmit,
csak szél ellen futok.
S mivel nem tudtam eleget
neki visszaadni,
el kellett a kuckómat
családommal hagyni.

Hát te medve, te oly nagy vagy!
Ki győzött le téged?
Engem bizony senki más,
mint maga az élet.
Volt egy szép nagy barlangom,
benne egy szép család,
de itt kevés élelem volt,
mindig-mindig messzebb mentem,
amig végül el is hagytam
e csodaszép hazát.

Szomszéd országba jártam át,
ritkán voltam itthon,
túl nagy volt a távolság,
hogy párom megvárjon.
Ott hagytam a barlangot,
kell a kis bocsoknak,
de másikat nem tudtam
szerezni magamnak.

Ahogyan igy beszélgettek,
odaszállt egy varjú.
Jó öreg volt, sokat látott,
és igy szólott:
nyuszi, farkas, s te nagy maci,
ne legyél szomorú!
Nyavalyogtok, sajnáljátok
csak itt magatokat,
igy bizony nem találtok majd
semmilyen kiutat!

Ne károgj itt, öreg varjú,
ha nem nézném a korod,
jól ellátnám a bajodat!
Kivülről tanácsot adni
a legkönnyebb dolog!

Látod, ez a te nagy bajod,
hogy a vagyonoddal együtt
elveszett a szeretet,
pedig csak ha újra rálelsz,
jöhet rendbe életed.
Azzal elrepült onnan,
csak csóválta a fejét,
de a farkas megszólalt:
nem volt ez bolond beszéd!

Gyáva népnek nincs hazája!
Mi ide születtünk,
s aki nekünk nem hagy békét,
fogjuk, elkergetjük.
Elindultak igy együtt
új álmot kergetni,
tán még mindig vándorolnak?
Vagy elérték a céljukat?
Nem tudhatja senki.

Egy biztos, ha egüytt van
hit, remény, akarat,
csodát talán nem tud tenni,
de megoldást adhat.
S az előkerülő szeretet
is utat mutathat.