A szerelem, mint folyó

Jó kedved van, sétálni mész,
ráakadsz egy forrásra.
Halkan csörgedez, hivogat,
a szomjadat eloltja.
Követed, ahogyan folyik,
a napsugártól csillogó!
Csobogása, mint a zene,
szivednek andalitó.
Egyre gyorsabban folydogál,
szép medret ás magának,
és te vele együtt sodródsz,
utat törtök egymásnak.
Egészen kiszélesedik,
keletkeznek hullámok!
Néha felhág egy sziklára,
majd onnan alázuhog.
Téged csak visz, visz a hátán!
S te boldogan utazol!
És nem várod az út végét,
azt reméled, hogy a folyó
sosem áll meg majd sehol.
Ha szerencséd van,amig élsz, visz.
Lehet néha hordalék,
de azt ott hagyja valahol,
eltemeti a feledés.
A nagy hullámok csillapodnak,
békésen ringtok tovább,
végül eléri a tengert,
hol kezdődik kettőtöknek
egy egészen más világ.

Ha út közben holt ágra lelt,
ahonnan nincsen kiút,
sekélyes lesz, vagy mocsaras,
ahol a hinár lehúz.
Ha időben észreveszed,
partra szállsz és ott maradsz,
a folyóviz lassan kiszárad,
vagy egyszerűen elapad.

Az is lehet, hogy út közben
nagy vihar támad rátok.
Villámlás és mennydörgés jön,
és a nagy hullám kidob!
Kivetődsz egy sziklás partra,
hol  miden kemény és érdes.
Bemenekülsz egy barlangba,
többé nem gondolsz folyóra,
a vizet sem iszod meg!
Az is lehet, hogy a sziget
túloldalán egy patak
alig várja, hogy rá találj,
s eloltsa a szomjadat.
Sétálj egyet, hisz az első
forrást is úgy találtad!
A szemedet kinyitottad,
a szivedet kitártad.
Ez a patak egészen más,
lehet, sokkal szolidabb,
nem lesz rajta nagy hullámzás,
de épp ezért rajta maradsz!

Előfordul, hogy út közben
akartál egyet úszni.
S belementél egy folyóba,
nem láttad kintről az örvényt,
s nem fog senki kihúzni.
Lehet láttad, de kockáztatsz:
Oly jó benne pörögni!
S nem gondolsz rá, mert nem akarsz,
mi lesz akkor, hogyha nem tudsz
belőle majd kijönni?
Lehet, az örvény nem húz le,
csak egyszerűen ott hagy,
S neked minden erőd elment,
a felszinen hánykolódhatsz.

Vagy egy hajóra szálltál fel,
mi néha ugyan kiköt,
de téged nem enged partra.
Csak vesztegelsz és reménykedsz,
mert tudod, hogy előbb-utóbb
ott hagyja a kikötőt!

A szerelem egy szép bolondság!
Ráparancsolni nem lehet!
De azt mondom: annyi folyó van!
Először tanulj meg úszni,
nézd meg jól, hol tudsz kiszállni,
mig lehet, hagyd magad ringatni,
de ha vihar, vagy ha szennyviz közeleg,
ha nem akarsz megfulladni,
engedd el a kötelet!
S ha valaki feléd dobja,
fog meg a mentőövet!
Egyet ne tégy: hogy vársz és vársz,
mert jól  tudod az tovább megy,
ahogy folyik, úgy változik,
ugyanabba a folyóba
kétszer belépni nem lehet!