Mindig azt gondoltam,
csupasziv lény vagyok,
de néha olyat látok,
mitől fellázadok.
Kékre-zöldre vert csecsemő,
kis törött csontokkal!
Ha kezembe adnák, ki tette,
biz hamar megismerkedne
a lassú kinhalállal!
Aztán elgondolkodom,
ő mitől lesz ilyen?
Milyenek voltak szülei?
Hogy lesz ily kegyetlen?
Hol van a családsegitő?
És hol a szomszédok,
Iskolai pszichológus?
Nevelők, tanárok?
Szemérmesen elfordulunk,
mert nem a mi dolgunk!
Nem akarunk beleszólni,
nehogy mi is kapjunk!
S a közönytől torzul el
egész társadalmunk.
Otthon csak a rosszat látta,
egy jó szót sem kapott.
Bekerült az iskolába
és mert problémás volt,
a tanár nem őt sajnálta,
szabadulni próbál,
menjen át egy más osztályba!
S amig felnő, nem lesz soha,
aki majd mellé áll.
Kikerül az utcára,
ki áll vele szóba?
Aki ugyanolyan, mint ő,
és csak egymást erősitik
a sok gonoszságban.
S mi várjuk, hogy büntesség meg!
"Majd megveri az Isten!".
Pedig csak sosem volt senki,
ki neki segitsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése