A születés az egy csoda!
Bár naponta kicsi babák
százezrei jönnek világra,
mégis sok nő már előre
fél, retteg, vajon mi várja?
Vannak páran szerencsések,
kik gyorsan letudják az egészet,
s van, akinek egész napja
a vajúdás folyamata.
A világ minden tájékán már
a szülést is variálják.
Szülhetsz otthon, vagy kórházban,
hanyatt, avagy oldalt fekve,
akár állva, vagy guggolva,
figyelve a kényelmedre.
Szülhetsz vizben, medencében,
mind-mind azért találják ki,
hogy a szülés könnyebb legyen.
Az első a vajúdás rész,
mikor a méhszáj kitágul.
Tiz centire kell kinyiljon,
hogy babádnak helyet adjon.
Szépen lassan, több lépésben
a méh összehúzódások
egyre-másra sűrüsödnek, erősödnek,
kisebb-nagyobb fájdalommal
szabályos rendszert követnek.
De te ne arra koncentrálj,
hogy ez bizony egyre jobban fáj,
arra gondolj:
elindult a nagy folyamat
és babádnak helyet csinálj!
S mire elkészül az útja,
lassan elindul a baba.
Kicsi feje oldalt fordul,
álla mellkasára borul,
fejének a hátsó része,
ami utat tőr előre.
Ha az útja végre szabad,
arra arca, ahol hátad.
És jön szegény, tör előre,
szüksége van sok erőre.
A te dolgod, csak hogy nyomjál,
s ne a fájásra koncentrálj!
Segitsd ki a magzatodat!
Gondolj bele: szűk csatornán
végig kell küzdje az utat.
Végre megjelenik feje!
Akkor egy utolsót fordul,
hogy ő is felfelé nézzen.
Innen már csak egy csusszanás,
s kiköt az orvos kezében.
Kijött hát és rögtön felsir,
két perc alatt rendbeteszik,
s a szivedre ráfektetik.
És bár még a méhlepény vár,
hogy tőle is megszabadulj,
innen kezdve nem érdekel,
mi van a születésen túl.
A többi az orvos dolga.
Te ettől kezdve csak egyet tudsz:
ott piheg rajtad a babád,
s a fájdalom elszállt, hogy: huss!
Boldogságod határtalan,
megérintheted csöppséged.
Hónapokon át szeretted,
simogattad, becézgetted,
de finom bőrét csak most érzed.
Szülési fájdalom? Ugyan már!
Hisz az egész nem volt semmi!
A több órás együtt szülést
máris el tudtad feledni!
Ne félj hát a születéstől,
hisz te is átestél rajta,
az lebegjen szemed előtt:
lassan kibújik a baba!
És ne azzal foglalkozzál,
amit a filmek mutatnak,
sok anya ordit, kiabál,
káromkodik, vádaskodik,
hogy "én nem is akartalak".
Ez azért van, mert a fájdalom
küszöb nála túllépte a határokat.
Már erre is van megoldás,
kérésedre a fájdalom csillapitót
gerincedbe beleszúrják.
Ha babád szerelem gyümölcse,
a percek majd azzal telnek,
hogy teljes szivvel és erővel
a jövetelét segited.
Mind a ketten megküzdötök,
de hidd el, neki a nehezebb!
Egy biztos, meleg fészekből
szűk szülőcsatornán keresztül
egy új világra születni meg!
Ha ott van veled szerelmed, párod,
homlokodat simogatja,
a kezedet szorongatja.
Később - hogyha beszél róla -,
nem a fájdalomra gondol,
ha nem is érezte, de látta,
hanem az átélt csodára.
A születés élményéről,
mihez hasonlót nem talál,
ha mesél majd az életéről,
arról a gyönyörű emlékről,
mikor a te arcodon már mosoly,
az ő szemében még könnycsepp ül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése